Ahogy haladunk az építéssel, egyre derülnek ki a turpisságok. Az autóról hiányzott mindkét akkumulátor doboz. Ezt tudtuk, a dobozokat rekonstruáltuk. Viszont a dobozokhoz tartozóan egyéb apróságok is hiányoztak. Mint például a komplett fékrásegítő rendszer. Fénykép és rajz alapján rekonstruáltuk. Hasonlóképp hiányoztak a műszerfal konzolok vagy épp a pedálok. A gázrudazat és a fűtéscsövezés sem volt problémamentes. Ezek így leírva nem tűnnek nagy dologoknak, de sokszor az is napokat vett igénybe, hogy képet találjunk arról az alkatrészről, ami hiányzott.
Ami megvolt, az sem volt mentes a problémáktól. Ez itt pl. az ablaktörlő motor romja. Menthetetlen volt...
Végül vettünk egy gyári felújítottat. Persze csak látszatra (és cikkszámra) volt azonos. Végül a kettőből lett egy. Nem meglepő, de a kapcsolót is át kellett hozzá alakítani, de ez már másik mese.
A duda és a kormánymű is gondolkodós volt. A kormányoszlopot megrágta a rozsda csúnyán, nem mertük beépíteni, hiszen ha a meggyengült anyag eltörik, az autó kormányozhatatlanná válik. Végül az lett a megoldás, hogy egyik felét esztergálással újragyártottunk, majd a két darabot összehegesztettük.
A kábelköteget is kicseréltük. Sajnos az eredeti olyan rossz állapotban volt, hogy szinte semmi információt nem nyertünk általa. Minden kábel és csatlakozó helyét és rendeltetését egyesével kellett kibogarászni. Ha nincs az internet, talán még ma is csináljuk :).
Az overdrive kapcsoló szintén feladta a leckét. Ezt a fajta 5 lábú overdrive relét alig pár hónapig használta a Jaguar, így hiányzik minden szakirodalomból. Nem volt egyszerű visszafejteni a működését.
Ráadásképpen miután nagy nehezen találtam egy cseredarabot, kiderült, hogy az sem tökéletesen azonos. Végül kis reszeléssel persze ez is kiadta.
Hogy azért minden nem mehet rosszul, arra ez a fényváltó kapcsoló az ékes bizonyság: pici takarítás és kenés után vidáman teszi a dolgát. Olyan lelkesen és fegyelmezetten kattan, hogy öröm taposni.
A műszerek eredetiek, de a kapcsolók közt akadt ami hiányzott, akadt amit nem tudtunk megmenteni. A műszerfalvilágítás gombja Ausztráliából érkezett.
A krómokkal kapcsolatban amit lehetett felújítottunk. A kilincseket sajnos spiater öntvényből készítették, így azokat cserélnünk kellett..
Az ajtó tömítőgumijaival is seregnyi problémánk adódott. A gyári készletből csak minden másodikat tudtuk használni.
A hátsó lökhárító szintén nem volt egyszerű szülés. A lakatosok minden bizonnyal elmulasztották felpróbálni a lökhárító díszbabáit, mert azok nagyon gyatrán álltak első, de még 10. próbálkozásra is. Kitartottunk, meg is lett az eredménye.
A szélvédő berakása meglepően könnyen ment.
Nem úgy a króm díszek amik körbeveszik. Ugyan ezeket felpróbáltuk a lakatosmunka során, de a krómozók minden intésünk ellenére is elővigyázatlanok voltak és eldeformálták a vékony rézlemezeket. Nem volt egyszerű kihozni a maximumot az elsőre igen rossz helyzetből.
A hiányzó alkatrészek listája még mindig nem teljes. Itt épp a ponyvatető takarójának merevítőjét gyártjuk. A papírszalagok a méretezéshez vannak felragasztva.
Közben a csomagtérben is helyre kerülnek a dolgok lassan. A pótkerék takaró aluminium alatt már új fa lap feszít. A szerszámkészlet beszerzése folyamatban van.
A motoron helyre kerülnek olyan apróságok, mint a korhűre fényezett, ámde modern gyújtás trafó
Vagy épp az újragyártott fűtéscsap
Az oldalüvegek beépítése is elvett oldalanként egy egy napot az életünkből, de megérte, olyan szépen mutatnak.
A padló és oldalkárpitokba még épp csak belekóstoltunk, de az alapanyaok minőségével legalább nem lesznek problémáink.
De a műszerfalért és a kesztyűtartóért vívott küzdelmet innen kell megnyernünk...
Az ülések fa vázának rekonstruálása már ehhez képest gyerekjáték.
És egy gyönyörű pillanat ennek a végeláthatatlan munkának a során: az első önerőből megtett méterek...
