Az alváz kérdését ott hagytuk el, hogy megrendeltünk Angliából egy komplikált idomot, ami nem akart megérkezni. Sőt azóta sem akar. Szívből reméljük hogy a többi karosszériaelemmel nem lesznek ilyen jellegű bajaink. Megunva a várakozást, legyártottuk az elemet.
Így az alváz a kormánybekötések híján elkészült.

E munkákkal párhuzamosan más vonalon is haladunk. Ilyen például a lengéscsillapítók felújítása. Az eredetiség minél teljesebb megtartása érdekében nem új lengéscsillapítókat veszünk, hanem az autó eredeti 1958-as lengéscsillapítóit újítjuk fel. A jobb hátsó sajnos feladta a leckét. A fenékdugattyú öntvénye összetört és a 19 mm-es gátlószár is elgörbült. Nem semmi pofont kellett kapnia... Érdekes a dolog, mert az alvázon nyoma sincs ilyen durva behatásnak.

Közben a műszereknek is nekiálltam. Ez sem egyszerű kihívás, mivel mindent apróra szét kell szedni: a kaliforniai löszpor a legapróbb zugokba is bevette a magát.  Külön kihívás lesz a számlapok felújítása. Ezen a ponton minden bizonnyal segítséget veszünk majd igénybe.

A következő elem amit szétszedtünk, a sebességváltó és az overdrive-mű. Ez utóbbi olyan gépészeti elem, amit az 50-es 60-as években előszeretettel alkalmaztak,, de mára már feledésbe merült. Lényegét tekintve  a szerkezet egy hidraulikus váltókuplunggal működtetett kétfokozatú sebességváltó. Az overdrive általában a legmagasabb fokozatban kapcsolható a műszerfalon vagy a váltó környékén elhelyezett kapcsolóval. A gyakorlatban ez egy műszerfalról vezérelhető 5.fokozat.

A váltó az előzetes állapotfelmérés alapján nagyon jó állapotúnak tűnt. A fedél lebontása után nem volt semmi kopás vagy rozsdakár a mechanikán. Ennek nagyon örültünk, de a teljes szétszedést nem lehetett elkerülni. Először szódabikarbónával lepucoltuk a váltó külsejét, eltávolítva az évtizedes olajsarat. Azért szódabikarbónával, mert ez az anyag nem tesz kárt semmiben, ami esetleg belejut az érzékeny mechanikába, vízzel maradéktalanul eltávolítható.

Ezután apróra szétszereltük. Egyre másra értek a kellemes meglepetések. A fogaskerekek és a csapágyak igazán remek formában voltak ez utóbbiakat csak becsületből cseréljük ki.

Az örömünk egészen a 2. fokozat fogaskerekéig tartott, ami valahogy nem akart megmozdulni a tengelyen.

Láttunk már különös korróziót, de ez mind közül a legfurcsább. A váltó kellős közepén, egy olajban úszó tűgörgő úgy rohad rá masszívana tengelyre, hogy körülötte még csak nyoma sincs rozsdának. A dologra az elektrokémiai korrózió a magyarázat. A tűgörgő anyaga vagy a fémes bevonata minden bizonnyal a  legkisebb potenciálú volt a rendszerben, így ez korrodált el. Sajnos azért az érintkező felületeken is megindult a rozsda. Eltekintve viszont a rozsda által felmart csapágyfelületektől, az alkatrészek tökéletes állapotban voltak. Mivel új ezekből nem létezik, a használtat beszerezni meg nagyon kockázatos (és persze drága is), így a megmentésen kezdtünk el töprengeni.

Végül vettünk egy nagy levegőt, kerítettünk egy garnitúra 0.5mm-el nagyobb átmérőjű tűgörgőt, és mind a tengelyből, mind a fogaskerék belső furatából kiköszörültünk annyit, hogy az illesztés újfent a gyárinak megfelelő legyen. A folyamat közben figyelemmel kisértük a felület keménységét, mivel a gyári felületedzésen belül kellett maradnunk. Kis fogással, folyamatos hűtés mellett dolgoztunk. Végül siker koronázta a munkát.

Jelenleg a sebességváltó és az overdrive csapágyaira és egyéb alkatrészeire várunk. Közben előkészítjük a többi alkatrészt, alapos pucolással.